Elküldöm ezt a lapot a barátomnak!

Széchenyi István

Sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi István (Bécs, 1791. szeptember 21. – Döbling, 1860. április 8.) politikus, író, a „legnagyobb magyar”, közlekedési miniszter, eszméi, működése és hatása által a modern, az új Magyarország egyik megteremtője, polihisztor, közgazdász. Talán a magyar politika legkiemelkedőbb és legjelentősebb alakja, akinek nevéhez a magyar gazdaság, a közlekedés, a külpolitika és a sport megreformálása fűződik. Számos intézmény névadója.

Programja

Az 1825-27-es pozsonyi országgyűlésen Széchenyi felszólalt a magyar nyelv oktatása mellett és birtokai egy évi jövedelmét felajánlotta e cél érdekében. Hazatérve mindenáron politikusi babérokra akart törni, és az egész magyar társadalom gondjait akarta megoldani. Első kezdeményezései a Tudományos Akadémia magalapítása és a hazai társasági élet felvirágoztatása volt kaszinók és lóverseny szervezése által. 1830-ban korábban megírt művét, a Hitelt kiegészítette, reformprogramját rendszerezte. A magyarországi birtokrendszer átalakításához az emberek nem rendelkeztek elég pénzzel, ezért a szegényebbek nem tudtak telket vásárolni, hitelre volt szükségük. Azonban az ősiség törvényére hivatkozva – a nemesi föld elidegeníthetetlen – nem kaptak kölcsönt a bankoktól. Ez alapján Széchenyi az ősiség törvényének eltörlését indítványozta, ezzel együtt a szabad földvásárlást, a nemesek adózását és a jobbágyok fokozatos felszabadítását is. Másik terve az önkéntes örökváltság bevezetése volt, mely szerint amelyik jobbágy akarja, és van elég pénze, jobbágyi szolgáltatásait megválthatja. A művet megjelenése után gyorsan elkapkodták. Elképzeléseiben azonban ellentmondás jelent meg. Támadta ugyan az arisztokráciát, mégis angol mintára az állam irányítását az ő kezükbe akarta adni, és kényszeríteni őket, hogy önként adják fel elveiket és birtokaikat jobbágyaikkal együtt. Művét leginkább az arisztokraták támadták, viszont támogatókat szerzett a köznemesek köréből. Széchenyi a támadásokra 1831-es, Világ című művében válaszolt. 1831-ben a Felvidéken parasztfelkelés tört ki, erre reagálva Széchenyi a fokozatosságot félredobva programját sűrítve tárta a nemzet elé, Stádium című művében, mely 12 pontban fogalmazza meg az elképzeléseit. Hatalmas erőfeszítéseket tett a közlekedés terén: a Vaskapu hajózhatóvá tétele, a Tisza szabályozása, dunai gőzhajózás kezdeményezése, hajógyár és téli kikötő építtetése, selyemhernyó-tenyésztés népszerűsítése, az első gőzzel hajtott hengermalom megépítése. Elősegítette a mezőgazdasági termelés és az értékesítés fejlődését, ezzel együtt az egész országot fölrázta és megindította a fejlődés útján.

A Stádium (1833) 12 pontja:

1. Hitel. 2. Ősiségi jog (aviticitas). 3. Fiscalitas. 4. Birtokképesség. 5. Törvény előtti egyenlőség. 6. Nemtelenek pártvéde. 7. Házi pénztár és országgyűlési költség terheit mindenki idom szerint viselje. 8. Vizek, utak, belvámok stb., országgyűlési tárgyalások alá tartozzanak. 9. Monopóliumok, céhek, limitációk eltörlése. 10. Törvény csak magyar nyelven szerkesztessék. 11. Csak a helytartó tanács kormányozzon. 12. Ítéletek, tanácskozások nyilvánossága.

Kossuth Lajos

Kossuthi és udvari Kossuth Lajos (Monok, 1802. szeptember 19. – Torino, 1894. március 20.) államférfi, a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, a Honvédelmi Bizottmány elnöke, Magyarország kormányzó-elnöke. A nemzeti függetlenségért, a feudális kiváltságok felszámolásáért s a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott 19. századi küzdelem egyik legnagyobb alakja, a magyar szabadságharc szellemi vezére. Máig egyike azoknak, akik a magyar nép emlékezetében leginkább megtestesítik az 1848–1849-es forradalmat és szabadságharcot, Széchenyivel és Petőfivel együtt.

Programja

1835-ben V. Ferdinánd a reformmozgalom vezetőit – Kossuthot is -  börtönbe vetette, viszont ezzel ellentétes hatást váltott ki a nép körében. Egyre több olvasókör és kaszinó alakult, ahol az emberek a polgári államok berendezkedésével ismerkedhettek meg, a börtönbe került vezetőkre mártírként tekintettek. Az udvar megrettent és taktikát változtatott, eközben Dessewffy a reformeszméket valló emberekből pártot szervezett és az ingadozókat meggyőzve erősítette az ellenzék táborát. A forradalmi elítéltek amnesztiát kaptak, ezáltal Kossuth kiszabadult börtönéből. Az 1839-40-es országgyűlésen törvénybe iktatták az önkéntes örökváltságot és az ipari üzemek alapítását mindenki számára elérhetővé tették. Kossuth szerkesztői állásajánlatot kapott Landerertől, a pesti nyomdatulajdonostól (aki a bécsi titkosrendőrség szolgálatában állt). A kormánypárti körök nem találták veszélyesnek Kossuth lapját, így 1841-ben megjelenhetett a Pesti Hírlap. Kossuth megteremtette a modern újságírást, a politikai kérdéseket a reformerek szemszögéből elemezte. Az addig fölmerült reformgondolatokat egységes programmá övözte cikkeivel. Kossuth a Habsburg Birodalomtól gazdaságilag és politikailag független államot akart. Céljai megvalósításához nem csak a nemességre, hanem az egész nép támogatására számított. Kossuth az önkéntes örökváltság helyett, melyet a parasztok csak kis százaléka tudott megváltani, a kötelező örökváltságot akarta bevezetni, amelyhez az állam segítséget nyújt, ehhez viszont elkerülhetetlen a nemesek megadóztatása. Terve megvalósítását fokozatosan akarta végrehajtani, mégis programja már magában foglalja a polgári tulajdonviszonyok és a politikai egyenlőség megvalósításának körvonalait. Felismerte, hogy a polgári átalakulás megvalósítása a középnemesség feladata lesz. Szorgalmazta az Iparegyesület és a Magyar Kereskedelmi Társaság megalakítását a szabad kereskedelem érdekében. 1842-ben az első ipari kiállításon Kossuth felismerte, hogy az osztrák és a cseh ipar sokkal fejlettebb a magyarnál, ezért a piacon a magyar árut kiüthetik a versenyből. Az ellenzék támogatásával magyar védővámok felállítását javasolta, mely erősen kihatott a külpolitikára Ausztriával szemben. Az 1843-44-es országgyűlésen az alsótábla megszavazta a magyar védővám felállítását, melyet a király megpróbált elodázni. Válaszként 1844-ben megalakult a Védegylet nevezetű társadalmi szervezet a magyar áruk védelmére. A Védegylet országszerte működött, célja volt, hogy tagjaik hat éven keresztül nem vásárolhatnak külföldi árut, ha csak nincs más lehetőség. Széchenyi hevesen támadta Kossuth programját. A nép viszont Kossuth oldalára állt, az ő programját életképesebbnek tartották, miszerint az osztrákoktól gazdaságilag és politikailag független Magyarországot akarnak. Széchenyi, mivel nem akart összetűzésbe kerülni Ausztriával, a magyar reformokat a Habsburg Birodalmon belül kívánta véghezvinni elszigetelődött, a nép elfordult tőle.

Széchenyi állandóan aggódó figyelemmel kísérte Kossuth Lajos politikai szereplését, melytől saját alkotásai fennmaradását féltette. Minél inkább nőtt Kossuth népszerűsége, s mennél merészebben lépett fel követeléseivel a Pesti Hírlapban, amelynek szerkesztője volt, annál inkább nőtt Széchenyi aggodalma, hogy hazája visszakerül abba helyzetbe, ahonnan csak rendkívüli erőfeszítéssel sikerült kiemelni. A fenyegető veszély érzete, arra késztette, hogy még idejekorán megkísérelje annak feltartóztatását. E célból írta „szíve vérével” Kelet népe című művét, melyben megdöbbentő módon rajzolja meg Kossuth elé, hogy hová vezet az ő politikai iránya, a „szív andalgásaival való kormányzás”. Felvázolta egy közelgő forradalom képét, majd egy Kossuth-hoz intézett kéréssel végzi be művét: „tépje bár személyemet ahogy tetszik, minden ceremónia nélkül, de csak istenért ne használja nimbusát és népszerűségét Magyarországnak zavarba hozására. Még mindenre van idő és azért iparkodtam minél előbb lépni fel; de nemsokára többé nem lesz, mert mindennek megvan bizonyos pillanata, mely ha lepergett, valamint örökre oda van erény s becsület, ugy oda van élet és minden remény”. Kossuth maga, Eötvös József báró, Fáy András, Dessewffy és többen hasztalanul kísérelték meg, hogy aggodalmait eloszlassák. Széchenyi továbbra is a forradalmi izgatót látta Kossuthban. Két pártra szakadt e kérdésben a nemzet is, és a kisebb tábor tartott Széchenyivel. Sem ez, sem népszerűségének folytonos csökkenése nem tartotta vissza, hogy országgyűlésen, vármegyei gyűlésen és ahol alkalma nyílt rá, ismételten fel ne emelje tiltakozó szavát Kossuth iránya és stílusa ellen.

Kossuth és Széchenyi vitája, programjaik összehasonlítása

Mindketten a reformkor nagyjai, gazdasági és politikai reformokat kívántak megvalósítani. A gazdasági problémákat nagyjából ugyanúgy meglátták, de a megoldásukra más-más módot javasoltak. Politikai kérdésekben nagyobb eltérések mutatkoztak Széchenyi udvarhűsége és Kossuth radikálisabb volta miatt. A két program közti különbség abból is adódik, hogy Széchenyi a sajátját egy évtizeddel korábban fogalmazta meg, és meg is valósította néhány pontját. Értelemszerűen ezek az elképzelések kimaradtak Kossuth programjából.

Széchenyi a Kelet Népében (1841) Kossuth reformrendszerét támadta. Széchenyi mélységes aggodalommal figyelte az ellenzéki szellem térhódítását, mely nem kímélte az Ausztriához fűződő viszonyt, figyelmen kívül hagyta az arisztokráciát, a nemesség tömegei mellett más társadalmi rétegekbe is behatolt. Az átalakulásban – a stabilitás és a kiszámíthatóság érdekében – nem kívánta kizárólagos szerephez juttatni a társadalom változó (tehát nehezen kiszámítható) erőit, legyenek azok kormánypárti vagy ellenzéki oldalon. Félve a reformmozgalom esetleges megsemmisítésétől, nem akart ujjat húzni Béccsel, ezért az ellenzékiség helyett a felülről jövő reformokban bízott. 1845-ben elvállalta a Helytartótanács közlekedésügyi bizottságának elnökségét. Hírlapbeli Kossuth-ellenes támadásait pedig az 1847-es Politikai programtöredékekkel tetőzi be.

Kossuth Lajos viszont úgy vélte, hogy a társadalmat semmilyen indokkal nem lehet passzív szerepkörbe kényszeríteni az átalakulás során. Személyes tapasztalatai – melyeket az 1831-es koleralázadás idején szerzett – és az európai forradalmak tanulságai arra figyelmeztették, hogy a politikából nem lehet tartósan kizárni a társadalmi mozgalmakat. Ezért demokratikus nézetrendszerekre támaszkodott, s nem hitt az elitek vagy a kormányzati hatalom mindenhatóságában. Politikai beállítódása tehát alapvetően eltért Széchenyiétől.

Gazdasági téren Széchenyi az angolszász szabad piaci elveket vallotta, Kossuth inkább a protekcionista, védővámos gazdaságpolitikát részesítette előnyben.

A gazdasági kérdések közül egyetértettek a feudális kötöttségek eltörlésében a gazdaság minden területén, ezzel lehetővé téve, hogy bárki szabad polgári tulajdonnal rendelkezzen. Egyetértettek a kilenced és az ősiség eltörlésében. Széchenyi külön kiemeli még a Fiscalitas és a robot eltörlését is. Fontos szerinte még a jobbágy érdekeltté tétele a termelésben, ily módon növelve ezt. Ezzel szemben Kossuth az állami támogatással végrehajtott kötelező örökváltságot vette fel programjába, mert a Kölcsey-féle önkéntes örökváltság legfőbb akadályozó tényezője a paraszt fizetésképtelensége volt.

Egy véleményen voltak továbbá az ipar pártolásáról is. Céljuk volt a szabad iparfejlődés lehetőségeit megteremteni a feudális (céhes) keretek felszámolásával. Kossuth a kettős vámrendszer eltörlését követeli, Széchenyi csak annyit ír, hogy ez kedvezőtlen feltételeket teremt a magyar gazdaságnak. Szerinte fejlett ipar a mezőgazdaság gépesítéséhez, a kereskedelem és a közlekedés fejlesztéséhez elengedhetetlen. Kossuth önállló programpontba vette föl a nemzeti ipar megteremtését. Úgy gondolta - ellentétben Széchenyivel- a gazdasági, majd a politikai függetlenség kivívásához elengedhetetlen. Mivel a hazai ipar ekkoriban eléggé gyenge volt a cseh vagy az osztrákhoz képest, Kossuth védővámok bevezetését javasolta. Egyaránt nagy hangsúlyt fektettek a közlekedés fejlesztésére. Nézeteltérések abból adódtak, hogy amíg Kossuth a vasutat és a tengeri hajózást részesítette előnyben, addig Széchenyi egyaránt fontosnak tartotta az utak, hidak, vasutak építését, a folyami hajózást (ehhez folyószabályozások kapcsolódtak) és a mocsarak lecsapolását.

Kossuth programja nem tartalmazza a hitelkérdést. Ezt korábban Széchenyi kielégítően megoldotta. (létrehozta a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot, a Magyarországi Takarékpénztárak Egyesületét, valamint kiépülnek ennek fiókjai is). Széchenyi programja tartalmazza még a mezőgazdaság gépesítését és sokoldalúvá tételét is. Lényegesnek tartotta a bortermelés és a borkereskedelem fejlesztését, továbbá, angol mintára, a ló és juhtenyésztés elterjesztését, valamint a selyemhernyó tenyésztését is, ezáltal lendítvén föl a magyar selyemipart.

Kettejük ellentéte a modern sajtó szerepével kapcsolatban vált nyilvánvalóvá. Kossuth az 1840-es évek elején egyre inkább meg volt győződve arról, hogy a polgári átalakulás kikényszerítéséhez a Széchenyi alapította kaszinók nem elegendőek, a társadalom politikai aktivitását növelni és irányítani kell. Kossuth társadalom-felfogása mögött a jogok egységes eredetét hangsúlyozó szabadságfogalom állt, míg Széchenyi a politikai jogok gyakorlásánál számításba vette a vagyoni és a kulturális adottságokat.

Politikai kérdésekben nemigen értettek egyet. A kevés kivételek egyike a törvény előtti egyenlőség volt, ennek bevezetését mindketten szorgalmazták. Egy véleményen voltak továbbá még a közteherviselés szükségességéről. Széchenyi azonban csak részlegesen akarta megvalósítani. Ez azt jelentette, hogy a nemesek csak a törvényhozási és az igazságszolgáltatási költségeket finanszíroznák a jobbágyokkal közösen. Ezzel Kossuth nem értett egyet, ő a teljes mértékű közteherviselés mellett foglalt állást, a fizetendő összeg nagyságát a birtok mérete alapján határoznák meg.

Szöges eltérések mutatkoznak a nemzetiségi kérdésben. Kossuth ugyan elfogadja az uralkodó személyét, de célja, hogy Magyarország a Habsburg birodalomtól és tartományoktól egyaránt független legyen, mind gazdaságilag, mind politikailag. Ehhez szükségesnek tartotta a nemzeti ipar megteremtése mellett a magyar nyelvhasználatot az élet minden területén, egy politikai nemzet kialakulását, melynek mindenki egyenrangú tagja. A baj ott kezdődik, hogy hazánk soknemzetiségű társadalom. Ezért azt írta Kossuth, hogy a nemzetiségiek a hétköznapi életben használják saját anyanyelvüket, de a hivatalos nyelv a magyar. Széchenyi ebben az erőszakos magyarítás veszélyét látta, amitől a nemzetiségek szembekerülnek a magyarokkal, és ezt az udvar ki fogja használni ellenünk. Azt vallotta, mivel ez a kérdés igen bonyolult, sokkal körültekintőbben kell eljárni, a nemzetiségeket meg kell nyerni a magyar politikának.

A két politikus közti vérmérsékletbeli eltérés leginkább az osztrákokhoz való viszony kérdésében mutatkozik. Széchenyi a birodalmon belül akart maradni, gazdasági önállóságot és rendi alkotmány szerinti kormányzást kívánt. Ezt azzal magyarázza, hogy mi egy kis állam vagyunk, a körülötte lévő nagyhatalmak valamint a pánszlávizmus olyan fenyegető tényezők, amelyek elnyelhetik Magyaroszágot. További indoka volt még a gyenge ipar, amellyel nem lehet egy ország igényeit kielégíteni, ezáltal állandóan egy külső ország iparára lennénk ráutalva. Kossuth egy politikailag és gazdaságilag független országot képzelt el, ennek alapját egy erős nemzeti ipar adná. Ugyanúgy, mint a gazdasági programjukat, a politikait is megpróbálták megvalósítani. Mivel a negyvenes években Kossuth nézetei domináltak, Széchenyi elszigetelődött. Hogy mégis keresztülvihesse politikai elképzeléseit, a fontolva haladók csoportjához kapcsolódott. 1846-ban a Konzervatív Párt megalakul. A birodalmon belül akartak maradni, csak mérséket reformokat irányoztak elő. 1847-ben az Ellenzéki Pártot létrehozza Kossuth és Deák. Fölismerték az ellenzék megosztottságát és megoszthatóságát, céljuk az ellenzék egyesítése volt a konzervatívok ellen. Programjukat az Ellenzéki Nyilatkozatban teszik közzé, ez Kossuth programjának lényegét tartalmazta. A két párt politikailag csak az utolsó rendi országgyűlésen szerepelt, 1847-48- ban.

Végső célja mindkettőjüknek a liberális, alkotmányos polgári nemzetállam megteremtése volt. Kossuth azonban gyorsabb változásokat akart, nem volt tekintettel az udvar érzékenységére, így küzdött a nemzeti önrendelkezésért is. Az arisztokráciával szemben pedig az ellenzéki köznemességet tartotta a változások irányítójának. Míg Széchenyi 1842-es akadémiai beszédében a nemzetiségekkel szembeni türelemre intett, addig Kossuth a kor szellemének megfelelően harcos nacionalista, az asszimiláció híve volt. Az ország közvéleménye és az ellenzéki politikusok mindenesetre az 1840-es években valamennyien Kossuth mellé álltak. A reformkor politikai küzdelmeiben a liberalizmuson belüli áramlatok harca – például Széchenyi és Kossuth vitája – tűnik meghatározónak. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a korszak fő politikai frontvonala az áramlatokat magában foglaló, belső vitákat folytató liberalizmus és a nagyon is erős pozíciókkal rendelkező konzervatív-abszolutista-állagőrző politika között húzódott.

Kossuth 1885-ben Széchenyit liberális arisztokratának, míg magát demokratának minősítette. Ugyanakkor Széchenyi mélyreható és teljes társadalomrajza, illetve helyzetfelmérése nélkül a későbbi évek program-elágazásai nem jöhettek volna létre. Így kettejük nézetrendszere és vitája egymással szorosan összekapcsolódva alkotják a hazai modernizációs múlt alapvonalát, és egybekapcsolódó munkásságuk teremtett – éppen eltérő megközelítéseiknek köszönhetően – alapot a későbbi haladás ügyében bármilyen alternatív gondolkodás számára.

Mivel mindketten a haza haladását nem csak üres szavakkal akarták elősegíteni, a gyakorlati életbe is átültették programjukat több-kevesebb sikerrel.

Széchenyi alapította, kezdeményezte, építtette az alábbiakat:

1825 - Lótenyésztő Egyesület, később lóversenyeket is rendeznek. 1828-40 - Nemzeti Casino, fiókszerveinek kiépítése. 1830 - Állattenyésztő egyesület. 1831 - Duna Gőzhajózási Társaság, megkezdődik a Vaskapu hajózhatóvá tétele, később télikikötő Pest- Budán, balatoni gőzhajózás beindítása, óbudai hajógyár. 1835 - Magyar Gazdasági Egyesület, gyárak, gőzmalmok (pl. Sopron) is épülnek. 1837 - Pesti József Gőzmalom, alkatrészellátására a Ganz- gyár. 1839 - Lánchíd építése megkezdődik, közlekedés fejlesztéséért, "Budapestért". 1842 - Lánchíd ünnepélyes alapkőletétele, Pesti Magyar Kereskedelmi Bank. 1840–es évek közepe Tisza-szabályozások. 1846 - Tiszán megindul a gőzhajózás. 1849 - Haynau felavatja a Lánchidat. 1853-57 - Várhegyet átszelő Alagút. Ezeken kívül kiépül még a Bécs-Sopron vasútvonal, valamint megalapul a Magyarországi Takarékpénztárak Egyesülete.

Nem szabad elfelejteni, hogy Széchenyi arisztokrata volt, és mint ilyen óriási birtokkal rendelkezett, amelyen bevezette a saját reformjait.

Kossuth kezdeményezésére létrejöttek:

1842 - Ipari kiállítás a magyar és a külföldi ipar összehasonlítására. 1844 - Védegylet a hazai ipar pártolására. 1846 - Pest-Vác vasútvonal. 1847 - Pest-Szolnok vasútvonal. Kiépül még a Bukovár-Fiume vasútvonal is.

vissza az elejére

 Forndron Éva